Az idő pénz, az idő élet!

Az idő az egyik legdrágább kincsünk, amit becsülnünk kell és be kell osztanunk azt. Ez nem csak a családi életünkre és a szabadidőnkre vonatkozik, hanem a munkahelyünkön eltöltött órákra is.

Irodai munka, megbeszélések, határidők, egyeztetések, üzleti utazások, mind-mind megannyi időt igényelnek. Ezek a nap 24 óráját teljességgel betöltik. A sor vég nélkül folytatható, nem is beszélve a várólistán várakozó barátokról és az elhanyagolt családtagokról. Az örökös időhiány és az idő helyes beosztása sokaknak problémát okoz, de azért van egy jó hírünk, ez a "betegség" kezelhető.

A különböző karrierrel foglalkozó internetes oldalakon elméleti és kevés gyakorlati tanáccsal találkozunk. A mondás úgy tartja, hogy „az idő pénz", ennek ellenére sokkal inkább azt kellene mondanunk, hogy az idő élet, elsősorban a mi életünk. Nem adhatjuk meg magunkat a stressznek, olyan helyzetekben amikor az megadásra késztet bennünket, ellenünk és a munkában nyújtott hatékonyságunk ellen dolgozik, és bizonyos élethelyzetekben az életkedvünket is elveszi.

Nem is gondolnánk, hogy az idő helytelen beosztása, a stressz következtében szedi áldozatait: szívinfarktus, daganatos és idegrendszeri megbetegedések. Sajnos nincs egy olyan időorvos, aki ezeket a gondokat orvosolni tudná, mégis jó lenne, ha a közeljövőben egyre többen egy olyan időgazdálkodási szakemberhez fordulnánk, aki segítségünkre lenne abban, hogy az örökös rohanás és hajtás által elrabolt időt, ellensúlyozzuk, és életörömünket visszanyerjük.

Az örökös időhiányban küszködőknek van egy jó hírünk: az idő megszelídíthető, de ehhez sok türelemre és magától értetődően időre van szükség. Az első lépésben fel kell ismerni és le kell jegyezni azokat a tényezőket, melyek elrabolják az időt. Ezeket célszerű két csoportba sorolni.

Az elsőbe a külső tényezők tartoznak: egy be nem ütemezett, gyakori és hosszan elhúzódó megbeszélés, elhúzódó tárgyalás, egy váratlan telefonhívás, munkamegszakítás a gyerek vagy a szülő miatt, egyéb személyes problémák felbukkanása, és még sorolhatnánk.

A második csoportba a belső tényezők sorolhatók: egy rendszeres napi munkaterv és munkamenet hiánya, az erőn felüli munka vállalása, határozatlanság, fáradtság, a konfliktusok, nézeteltérések rendezésének képtelensége, ha nem tudunk nemet mondani.

A fentiekben említett tényezők mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az idő kifolyjon a kezünk közül. Miután ezeket a tényezőket számításba vettük, nincs más dolgunk csak egyenként megfelelő megoldást találni rájuk. Egységes, mindenkire érvényes szabályok nincsenek, van azonban néhány olyan javaslat, melyet ha betartunk, jelentősen megkönnyíthetik a munkavégzéssel töltött időnket.

Minden reggel, munkába menet előtt, például a reggeli teázás közben, készítsünk egy napi tervet arról, hogy milyen feladatok várnak ránk. Ezeket fontossági és időrendi sorrendben jegyezzük le, és a nap folyamán igazodjunk hozzájuk.

Sok esetben valóban nagyon nehéz, de tanuljunk meg nemet mondani, mert a be nem ütemezett kérések és segítségek szintén a mi időnket rövidítik meg. Az egyik legnagyobb hibánk, hogy mások gondjait előtérbe helyezzük, míg a sajátunkat háttérbe szorítjuk. Ez a napi programunkat is megterheli, stresszt idéz elő, ezért fontos, hogy elsősorban önmagunkat és saját feladatainkat tiszteljük.

Egy megfeszített munkatempó és egy programokkal teli nap során, bizony gyakran információkiesések is előfordulnak. Ezért célszerű minden szükséges információt, adatot, eseményt lejegyezni. Ez a segítségünkre lesz abban, hogy ne felejtsük el, kinek kell telefonálni vagy e-mailben válaszolni, sőt a napközben felmerülő ötleteinket is lejegyezhetjük.

A helyes időgazdálkodás nem pusztán filozófia, ez egy valódi fegyver a stressz ellen. Ne feledjük, hogy az egészségen kívül, nem a pénz, hanem az idő jelenti a mi valós gazdagságunkat.